Élsportoló villamosmérnök – Rasovszky Kristóf úszóval beszélgettünk

Kristófot választotta az év legjobb férfi nyíltvízi úszójának a világ legtekintélyesebb úszómagazinja, a Swimming World, aki a nyári Európa-bajnokságon nyújtott teljesítményével érdemelte ki az elismerést. A mindössze 21 éves magyar úszó a tavalyi világbajnokságon, fantasztikus fejlődésről tett tanúbizonyságot. Az Európa-bajnokságok történetében első férfiversenyzőként mindhárom egyéni számban érmes lett, győzött 5 és 25 kilométeren, és milliméterekkel lemaradva lett ezüstérmes 10 kilométeren Glasgow-ban.

Úgy tudom, hogy villamosmérnök szakon tanulsz. Miért ezt a szakot választottad? Hogyan kerültél a Pannon Egyetemre?

Gimnazista koromban elég jól ment a matek és a fizika, így emiatt mindenképpen valamilyen mérnöki irányba szerettem volna próbálkozni. A nagyszüleim is villamosmérnökök voltak, így emiatt gondoltam, hogy én is megpróbálom. Miért ne, hisz érdekel is! Tavaly elkezdtem ezt a szakot az Óbudai Egyetemen, de ott nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettem volna. A második félévben sajnos nem tudtam rendesen bejárni az órákra, ezáltal a zh-kkal sem sikerült megfelelően haladnom. Nagyon sokat ingáztam, hogy az edzéseim Fűzfőn vannak. Ezután úgy gondoltam, hogy az összeszervezhetőség szempontjából egyszerűbb lenne számomra, hogyha haza jönnék és Veszprémben folytatnám.

Ezen a területen képzeled el a jövőt?

Ezt őszintén szólva még nem tudom, sok mindenen gondolkoztam már, hogy mivel foglalkozhatnék később. Olyan ötleteim is vannak, hogy villamosmérnöki szakterületen valamivel foglalkozni, vagy edzőként (esetleg bármi más módon) az úszással foglalkozni. Sok elképzelésem van, szeretek úgy tovább haladni, hogy van választási lehetőségem.

Azt kaptad eddig, amit vártál?

Mindössze azt hiszem, hogy 32-en vagyunk villamosmérnökök az én évfolyamomon, így könnyen kialakult a közösség. Jól érzem magam, úgy gondolom, hogy a tanárok is emberien állnak hozzám. Nem csak a sport miatt, hanem amúgy is.

Térjünk át a sportra. Mikor kezdtél el úszni?

Húha, hát őszintén szólva fogalmam sincs, hogy pontosan mikor kezdtem. Abban biztos vagyok, hogy óvodás koromban már úsztam. Elsősorban azért, hogy megtanuljak, aztán csak ottragadtam. Megtetszett az egész, szerettem járni, jó volt a társaság, sok barátot szereztem. Meg hát nyilván a sikerélmény sem utolsó szempont.

Milyen érzésekkel jöttél haza az Európa-bajnokságról? Hiszen akkor nyert értelmet úgymond, minden, amiért addig dolgoztál.

Ezt nagyon nehéz megfogalmazni, nyilván örültem neki és nagyon boldog voltam, de ez nem tükrözi az érzéseimet. Csak azt tudom mondani, hogy jó lenne, hogyha mindenki át tudná élni egyszer azt, amit én ott éreztem. Az egyik, ha nem a legboldogabb pillanata volt az életemnek.

Az órák mellett hogy marad időd az edzésekre? Mennyire nehéz összeegyeztetni a kettőt?

Már a gimiben is egymás mellett csináltam a kettőt. Most annyi a különbség, hogy akkor biztosan beértem 8-ra, most nem biztos, hogy beérek. Alapvetően reggel edzés, utána az egyetemen vagyok, amikor óraim vannak, aztán megint edzés. Szerencsére késő este nincsenek előadásaim, így néha még aludni is marad időm.

Hogyan kezeled azt, hogy ismert embernek számítasz, az egyetem több plakátján is feltűnik a képed? A társaid hogy viszonyulnak hozzád?

Alapvetően nem találkoztam senkivel sem, aki megállított volna. Akikkel minden nap találkozom, velük azért megy a poénkodás. Szerintem alapvetően ugyanolyan diák vagyok itt, mint bárki más, nem szeretem, hogyha emiatt másképp tekintenek rám. Az azért persze jól esik, hogy a tanárok odafigyelnek rám.

Mivel ösztönöznéd a diákokat arra, hogy sportoljanak? Esetleg éppen arra, hogy ússzanak.

Szerintem alapvetően jó, hogyha valaki sportol, amellett, hogy tanul vagy bulizik. Mindenkinek kell a testmozgás, nem beszélve arról, hogy egészséges, egy nagyon jó kikapcsolódás abból, amit csinálunk napközben. Mindenkinek szüksége van arra, hogy másra gondoljon, hogy szellemileg felfrissüljön. Amikor beugrom a vízbe, akkor teljesen kikapcsol az agyam.